REGGAE FAN

1 pár gondolat a vizipipáról:

a vizipipárol való tudnivalok :Anyaga [szerkesztés]

Fémváz, állvány, üveg víztartó, textíliával borított spirális kivezető füstcső, fa, csont, vagy bakelit szipkával. Régen borostyánt is használtak, mivel úgy hitték, hogy így elkerülhetők a fertőzések.

A legkisebb alkatrész is díszítve van. A díszítések többféle anyagból lehetnek, így festett bőrből, fából, textilből.

Szerkezet [szerkesztés]

Alul lábakon vagy állványon nyugvó öblös, gömbölyű üvegedény, víztartó, benne belóg a víz szintje alá az üveggömbre szerelt függőleges szárból egy cső. Ennek felső végén, csavaros fém megoldással helyezkedik el a kivehető, rendszerint fémből készült "pipafej" , ami lehet kőből is, alatta jókora karima, tálca, ami az esetleg kihulló hamut, parazsat felfogja. Ez a cső vezeti be a füstöt a víz alá. Egy másik cső a tulajdonképpeni füstcső. Ez a víz felszíne felett nyílik, és ez vezeti ki a víz felszíne felett meggyűlt füstöt. A füstcső egy olyan (nem törvényszerűen hajlékony) csőben folytatódik, amely a szipkában végződik. Az egész masinéria valamennyi illesztésének hermetikusan kell záródnia, ami parafa, nedves vászoncsík stb. tömítések segítségével van megoldva. A mai modern pipákban már szilikon tömítések vannak.

Működési elve egyszerű. Amikor beleszívnak a pipába, a víz feletti légnyomás csökken, ami a fejből az égő parázson keresztül a füst vízbe való áramlását eredményezi. Csak akkor működik jól, ha a tömítések légmentesen zárnak.

Elkészítésének hallatlanul sokféle változata van, a kézműves szuvenír típusútól a kövekkel díszített, alkalmasint csodás szépségű, nagyszerűen díszített darabokig.

Használata [szerkesztés]

A vizesedényben a víz mennyiségét jelölő szintet ajánlatos betartani, mert túl sok víztől nehezen lehet csak szívni. Ha a vízre pár virágszirmot szórnak, az kellemes látványt ad, amint a buborékok tetején táncolnak, de egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a füst ízét. Víz helyett tehetünk a pipába egyéb (fogyasztható) folyadékokat is, népszerű például alkoholra cserélni, vagy azzal keverni a vizet; megfelelően megválasztott dohánnyal különleges ízvilágokat állíthatunk elő. A pipafejbe dohányt tömnek és egy lukacsosalufóliadarabbal vagy fém tartókonzollal letakarják. A dohány Törökörszágból vagy más keleti államból származik; az átlagosnál nagyobbra vágott, majdhogynem egész leveleket tartalmaz, ami jócskán nedvesebb az európában megszokott cigarettadohányoknál. Dohány híján szinte bármit használhatunk pipázáshoz (almahéj, citromhéj, stb.), aminek füstje nem mérgező - erre vonatkozóan több recept is fellelhető az interneten. Mindezek után jön a begyújtás. Izzó faszén darabot az alufóliára vagy tartórácsra kell helyezni. Ezután intenzíven, nem túl nagy, de erős, szapora szippantásokat végzünk, míg a dohány felizzik, s füst jön a csőből. A dohánynak nem szabad meggyulladnia, mert az keserű füstöt eredményez. A parazsat folyamatosan életben kell tartani, alkalmasint cserélni, mert az íz csak magas hőmérsékleten jön ki.

Szívni lassan, lehetőleg tüdőből kell, füstje teljesen hűvös, aki nem szokta, hamar elbódul tőle, mert a faszénből (még gyakorlott dohányosnak is szokatlan) óhatatlanul kevés széngázkerül a füstbe.

Etikett [szerkesztés]

Az európai pipával ellentétben egy vízipipát egyszerre általában többen szívnak. Vannak kifejezetten ebből a megfontolásból készített, többcsövű pipák, de nálunk a boltokban többnyire az egyszemélyes változatokat lehet kapni, bár lehet találni több csöves, illetve forgó, csapágyas pipát. Ezeknek a lényege, hogy a cső továbbadásakor nem tekeredik a pipa testére, hanem a pipával együtt a csonk is elfordul. Aki hagyományos egycsövű pipával rendelkezik, azt persze ne akadályozza meg abban, hogy körbeadogassa. A hivatalos etikett szerint azonban mindig lefelé tartva és mindig jobb kézzel. Más források szerint egyáltalán nem szokás direkt módon átadni, csak egyszerűen letenni a csövét.

Vannak, akik pipázás közben rágyújtanak cigarettára, ők sokszor hamutál hiányában a vízipipa tálcáját akarják használni vagy a szenet gyújtónak. Ezt ne engedjük! Ezzel a pipázás szertartását és hangulatát is tönkreteszik!

A vízipipa részei [szerkesztés]

Dohánytartó tölcsér [szerkesztés]

Ide kerül a pipadohány. Általában kerámiából készítik, amit mázzal vonnak be, ez segít a hőállóságban és megakadályozza, hogy a dohányból hő hatására kiolvadó melasz beivódjon, és hogy a tölcsérben a dohány ne égjen le. Vannak különleges üvegből, porcelánból vagy akár fémből készült tartók is. A profi vízipipázok használhatnak több kivezetésű dohánytartót is, ahol akár 4 kerámia is lehet egyben. Ebbe teszik bele a különböző ízesítésű vízipipadohányokat. Fontos, hogy a dohányt ne nyomkodjuk bele, hanem lazán, csak apró darabokra szedve ejtsük bele. Erre általában két réteg, tűvel lyukasztott háztartási alufóliát szokás tenni, vagy kifejezetten erre a célra szolgáló rácsos, fém széntartó konzolt. Ezután kell rátenni az égő faszenet. Ezek fölé szoktak alufólia gyűrűt vagy hőtartó sapkát rakni, hogy a légmozgás ne befolyásolja a szén izzásának idejét, illetve hőmérsékletét.

Test [szerkesztés]

Ezen keresztül jut el a füst a tartályhoz és innen indul a cső, ami a füstöt a szipkában végződve, a szájhoz juttatja. A test lefelé haladó csövének alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban egy vékonyabb cső formájában.

Fontos, hogy a vízipipa víztartályát kb. a bele érő cső 2/3-ig töltsük vízzel. Ezzel szabályozhatjuk a füst mennyiségét. Több füst = nagyobb élvezet.

Víztartály [szerkesztés]

Általában üvegből készül, de van fémből és más anyagokból is. Ebben van a víz, amin keresztülhalad a füst, így szűrve azt. Bár az üveg fala relatíve vastag, rendkívül vigyázni kell vele, mert törékeny.

Szívócső [szerkesztés]

Ezen a csövön áramlik a füst a szájhoz. Végére különböző "szipkákat" lehet illeszteni szűrővel, vagy anélkül, a társaságban esetleges fertőzések elkerülése végett. Itt rakódik ki sok, valószínűleg káros anyag a füstből, mosásakor fekete, homokszerű anyag és barnára színeződött víz távozik belőle.

A hideg füst, melyből kiszűrődik a rengeteg anyag, valószínűsíthetően nem tartalmaz rákkeltő anyagokat. Nikotint viszont tartalmaz, ezért óvatosan kell pipázni, nagyon fejbe tudja csapni az embert. Heveny szén-monoxid mérgezés tünetei is előfordulhatnak, ezek az izzadás, felgyorsult pulzus, szédülés, hányinger. Zárt térben szintén okozhat rosszullétet a felgyülemlett füst.

A szipka cseréjével elkerülhetőek a szájüreg betegségei és egyéb fertőzések is. Szintén fontos a vizipipa rendszeres tisztítása, illetve a fokozott odafigyelés az égő szén közelében.

Nah itt a kis drága;)

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat